Interjú Hegedűs Tímeával

Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy jelöltek az Angyalom-emlékdíjra?

Erre a megtisztelő emlékdíjra egy kedves ismerősöm figyelt fel és egyben jelölt. A folyamatról csak később kaptam Károlytól információt. Pontosabban a mindig aktuális feladatomról. A díj, vagy a végkifejlet számomra nem a legfontosabb. Megtisztelő volt a jelölés, hiszen ez már egy elismerés. A mindennapokban nem egyértelmű, amit és ahogyan teszek, hogy az később jó lesz, vagy sem. Visszamenőleg ez pozitív elismerés.
Összesítve nem tudom megfogalmazni a bennem lévő érzést, hiszen ez egy odaadó Édesanya emlékét képviselő emlékdíj, amire most jelölve lettem. Érzelmileg mély öröm „táncol” bennem.

Mi a problémája a gyermekednek?

Levi 2012-ben, szülés közben/után egy teljes terjedelmű agyi károsodást, agyvérzést szenvedett. Az elmúlt közel 8 évben folyamatosan, az első 4 évben intenzíven próbáltunk az állapotához leginkább igazodó terápiákat alkalmazni. Mivel a károsodás a legfontosabb, illetve minden területet érintett, azaz önálló ellátásra, mozgásra és kommunikációra képtelen, már csak a fizikai fájdalmak és az állapota romlása ellen tudok tenni, hiszem a folyamatos egyéni tornák hosszútávon nem finanszírozottak.

Milyen napi segítségre van szüksége gyermekednek?

Minden területen segítséget igényel, kezdve a hétköznapi és a higiéniai dolgoktól. Ezt úgy érzem nem kell részleteznem. Számomra az emelgetés, esti altatás már rutinszerű közös program, ami évek alatt felépült. Minden alapdolog számunkra egy előre tervezett dolog, ha csak egy általános orvosi, vagy iskolai napra gondolok. Fél nap előkészület.
Nagy kapcsolati igénye van, társasági ember. Ha jó idő és hangulat van, szereti a mesét hallgatni, de legtöbbet a társaságot választja. Szerencsére az étkeztetés ami az én véleményem szerint nagyon jó, bár nem egyszerű, mert rengeteg dologra allergiás, mondhatni ezen a területen jelenleg csak én tudom megfelelően és kellő figyelemmel ellátni.

Tudsz dolgozni mellette, vagy a gyermeket látod el 0-24-ben?

Válásom és költözésünk után, nagyjából 2.évtől, amikor tehettem, dolgoztam. Tisztában vagyok a körülmények miatti kiadásokkal, és azzal is, hogy a gyermekeim, illetve Levi felé való kötelességeimet csakis így tudom kiegészíteni, hiszen mindenre figyelnem kell. Legjobb, ha előre tervezek, emellett vele szemben lehetnek váratlan kiadások. Mai napig nagyon nehéz összhangba hoznom a családfenntartó és az anya szerepét. Sosem tudom előre, mikor lesz 1-2 éjszakázás, vagy mikor fogunk hetekig ébren lenni, vagy pár órás felületi alvást produkálni, de mégis a másik oldalon vannak kötelességeim. Jelenleg nappali ellátó intézményben van, tanköteles, napi 4 órában. Ebben az időben tudom kipótolni a családi kasszát.

Mi a legnehezebb része, ha egy szülő sérült gyermeket nevel?

Elsődlegesen a felelősség!
Legalábbis számomra.
Természetesen ez egy alap anyai érzés.
Számomra sokkal több érzelmi háttere van. Az eltelt években mégis itt akadtak elfogadás problémáim. Egyetlen édesanya sem tud hosszútávon úgy nyugodtan élni, hogy ne tudja biztonságban gyermekét. Értem itt azt, hogy megfelelő és helyes-e amit tesz? Miért?
Mert számunkra általában nincs visszajelzés a gyermek felől. Nem kapunk választ, ha fáj, vagy ha épp jó, amit teszünk. Minden esetben, úgy érzem ösztönző felelősség van rajtam. Szeretném a körülmények és a lehetőségek által a legjobbat nyújtani Levi számára, ebben az egyben vagyok a legbiztosabb.

Megértés

Igen, rengeteg időre volt szükségem, mire teljesen, mondhatni rutinná tudtam finomítani a mindennapokat. Pontosan olyanra, mintha ez lenne egy természetes élet. Hiszen számomra ez lett az. Megérteni és úgy alakítani a hétköznapokat, hogy pár év múlva ne legyek egy orvosi eset (ugye lehet érteni), hiszen az első 4 év fizikai és lelki megtörései, vagyis a kezdeti „mit tegyek” időszak, és a kétségbeesés talán a legtöbb problémát okozó időszak.

Hogy sikerült elfogadni a kialakult helyzetet?

Sehogyan, de meg kellett értenem a helyzetünket.
Évekkel ezelőtt biztosan állítottam, hogy ezt elfogadtam. De ez nem tudom mit jelent. A gyermekemről van szó, és ez számomra felülírja azt, hogy ezt a helyzetet elfogadom, vagy sem. Hiszen szeretem. Természetes érzésekkel bírok, olykor fáj, és felesleges kérdéseket teszek fel, sőt, harag is átjárt már a helyzet miatt.
Így, évek alatt elfogadtam, megtanultam sok dolgot, amit egy sérült gyermek édesanyja meg fog tanulni, bár messze nem vagyok felkészült bizonyos helyzetekre. Ezt próbálom tabuként kezelni. Nem jó, de elég ha elfogadtam, sajnos korábban veszíthetem el, mint szeretném, vagy az, hogy bármit tehetek, sosem lesz egészséges. Elfogadni nem lehet, megérteni és támogatni lehet, hogy könnyebb és jobb legyen.

Mivel válhatna könnyebbé az életetek? (egészségügyi támogatás, több pénzforrás, stb.)

Az egészségügyi ellátás, folyamatos terápia nagyszerű lenne. Racionálisan viszont, egy olyan állandó helyzet vagy segítség, ami mindkettőnknek fontos és a hétköznapokban jelen van. Sajnos az én fizikai állapotom nagyon változó, a tehermentesítés pedig fontos, viszont már nehezebben tervezek ilyen dolgokat. Mindig az adott helyzetre összpontosítok, hisz az a legfontosabb. Tény, szeretném megkönnyíteni a hétköznapokat, de ez számomra összetett.

Mi a legnagyobb vágyad az életben?

Reálisat kérnék, szeretnék csak az egyszerű anya életét élni.

Mi lenne az első gondolatod, ha megnyerné a versenyt?

Őszinte leszek, nem gondoltam bele. Nem szeretnék. Minden jelölt megérdemli az elismerést, mindazért amit tesz.
Persze biztos hogy nagyon örülnék, és az érzelmeim eluralkodnának rajtam.

Mit üzennél a többi anyukának, akik hasonló cipőben járnak?

Elsősorban a környezetnek, társadalomnak üzennék.
Ha egy Anya ilyen feladatot kap, támogassák Őt, főként érzelmileg! Nagyon sok feladattal és még több önviaskodással jár minden nap. Nagyon fontos az önzetlen támogatás, egy kedves gesztus, egy kis odafigyelés.
Tudom, hogy nem nekem jutott a legnehezebb élethelyzet, érzelmileg mégis átélem. Minden nap nehéz, mégis úgy érzem, így vagyok egész. Én vállaltam. Hiszem, hogy erőn felüli szeretettel lehet ezt jól megélni. Tudnunk kell, hogy amellett, hogy a gyermekünk, nekik mi vagyunk a legfontosabbak.
Minden hasonló helyzetet átélő szülőnek üzenem, hogy az egyik legnehezebb, mégis a legelismerőbb dolgot választották. Hinnünk kell és bíznunk, legfőképp Önmagunkban!

A tökéletesség nem ott kezdődik ahol a presztízs, vastag pénztárca, biztos holnap, igényes külső, maximálisan precíz környezet. Megfontolt döntések vannak!

Tökéletes akkor vagy, ha az egyetlen és soha meg nem ismételhető és ki nem javítható dolgot adod annak, akit a legjobban szeretsz, még ha nem is tudod egyetlen pillanatban sem, mi is az értelme!

Kiállni valami és valaki mellett, ami nem azt a célt szolgálja, ami az én érdekem, mert lehet emiatt nem lesz tökéletes életem, barátom, családom, szerettem.
De mégis egyszer ez lesz az én érdemem.

Nem tudom lehajtani a fejem, képeket és valós létezést titkosítani, hogy véletlen se kelljen szembesülni a valósággal.

A valóság az, hogy kaptam egy életet ami felett én kell kezeskedjek életem végéig.
A legnehezebb és mégis a legbiztosabb, mert nekem a lelkem az, ami megnyugszik, ha mindent megteszek érte!

Tégy jót a fogyatékkal élőkért Alapítvány

Tégy Jót!® 2014-2020 Törvény védve. A Tégy Jót!® Ganyi Károly bejegyzett védjegye.

Bank neve: OTP Bank Nyt.
Számlaszám:
11734121-23501337
IBAN:
HU78 1173 4121 2350 1337 0000 0000
SWIFT:
OTPVHUHB

Nyilvántartási szám: 05-01-0064558
Adószám: 19165011-1-05

Jelölés feltétele | Adatvédelmi irányelvek