Oláh Urbánné (Annamária)

Van három gyönyörű gyermekem Amanda (13), Urbika (9), és Kira Elena (6), valamint egy rendkívüli férjem Urbán.
Három év és 4 hónappal ezelőtt még boldogan éltünk a férjemmel és 3 gyermekünkkel. Sikerült saját házat vásárolni, jogosítványt szerezni, autót venni. Boldogok voltunk, rengeteg tervvel és céllal, de mégis a legfőbb volt, hogy egészségesek vagyunk mind az öten.

Aztán sajnos hamar megváltozott minden.

Urbika herpesz vírus okozta agyvelőgyulladást kapott. Sajnos mi szülők hiába vittük az első tünetekkel azonnal orvoshoz, de elhajtottak, majd félrekezelték. Mikor már teljesen zavart volt és több mint egy óráig tartó epilepsziás görcs zajlott, akkor küldték tovább Budapestre. Akkor nem jósoltak neki sokat. Azt mondták, hogy soha nem lesz már a régi, és hogy mindent újra kell tanulnia, mert hatalmas kárt okozott a herpesz. Azonban Urbika küzdött és vele együtt mi is. Másfél hét után, ahogy levették a lélegeztető gépről, másnapra már késsel és villával evett. Sajnos nem sokáig tartott az örömünk, mert hatalmas agykárosodás miatt derült égből villámcsapásként jött a második betegségként az autoimmun agyvelőgyulladás, ami miatt elvesztette a külvilággal a kapcsolatot. Állandó túlmozgások voltak, nem tudott aludni sem. Több alkalommal is hosszú hónapokat töltöttünk az intenzív osztályon, ahol szerencsére mellette maradhattam éjjel-nappal. Félig ott, majd tovább a rehabilitáción tanultam meg, hogyan lássam el otthon. Többszörös újra indulás miatt nem volt nagyobb javulás, mert ahogy egy picit is javult, úgy indult újra az autoimmun. Most az utolsó autoimmun agyvelőgyulladása egy éve volt. Nehéz idők voltak és mai napig is vannak. De az idő megtanított teljesen egymásra hangolódni, ma már szinte a sírásokból értjük egymást.