Interjú Jakabné Anikóval

Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy jelöltek az Angyalom-emlékdíjra?

Kettős érzés volt ez számomra. Nagyon jól esett és megtiszteltetésnek vettem a jelölést. De talán egy picit félvállról, mert „ugyan már, hisz én csak egy anyuka vagyok, nem ezért csinálom!”

Mi a problémája a gyermekednek?

Jázmin 5 hetes korában kapott agyhártyagyulladást, ennek a szövődményei miatt lett súlyosan-, halmozottan sérült. Értelmi, mozgás, látássérült, epilepsziás, shuntje is van.

Milyen napi segítségre van szüksége gyermekednek?

Jázmin teljes ellátást igényel, mindenben segítségre van szüksége: étkezés, tisztálkodás, gyógyszerezés, pelusos is…

Tudsz dolgozni mellette, vagy a gyermeket látod el 0-24-ben?

Egyelőre 0-24-ben Jázmin mellett vagyok, jelenleg nem dolgozom. Speciális iskolába jár Nyíregyházára, ahová heti négyszer járunk több órában, illetve a gyerek rehabilitációra is, ahol több fejlesztést is kap, emellett kontrollok, vizsgálatok… Az egész hetünk be van táblázva általában, így amíg bírom mindenhová én viszem.

Mi a legnehezebb része, ha egy szülő sérült gyermeket nevel?

Számomra talán a lelki része a nehezebb. Voltak nagyon rossz, fájdalmas időszakaink nekünk is. Műtétek: 3 csípő műtét, 2 agyi műtét, betegségek, fertőzések újra és újra… Iszonyat rossz volt látni azt, ahogy Ő szenved, sír a fájdalomtól, és nem tudja mi, miért történik vele. És közben erősnek maradni mellette, hogy ne érezze rajtam sem az aggodalmat, sem a félelmet, mert hihetetlen „radarja” van, pillanatok alatt átveszi az érzéseimet, hangulatomat. És ott van az öccse, Matyi. Ő egészséges. Igyekszem az Ő kis lelkére is figyelni, vigyázni, mert Neki ugye élni kell a „normális” gyermekkorát és ugyanúgy szüksége van az anyukájára, mint Jázminnak. Figyelni arra, hogy Ő se sérüljön ebben, ez sem egyszerű…

Hogy sikerült elfogadni a kialakult helyzetet?

Én azt gondolom elég hamar elfogadtam ezt a helyzetet. Persze átestem én is azon a részén, amikor magamat hibáztattam, a miértre kerestem a választ, fejlesztéseket, „gyógymódokat” kutattam, semmi nem érdekelt gyakorlatilag Jázminon kívül. De Jázmin egy ilyen komoly betegség után is olyan hihetetlen cuki és életrevaló volt, amikor haza engedtek minket a kórházból, hogy hamar beláttam, hogy ami történt azon már változtatni nem tudok, nincs más hátra, mint előre! És persze a családom is sokat segített ebben.

Mivel válhatna könnyebbé az életetek? (egészségügyi támogatás, több pénzforrás, stb.)

Vicces a kérdés! Több pénzforrás? Talán. De ezt akár kompenzálhatnák azzal, hogy a számunkra szükséges eszközöket nem elképesztő árakon szerezhetnénk be, vagy a tényleg hasznos kezeléseket, terápiákat a mi jövedelmünkhöz viszonyítva támogatnák.

Mi a legnagyobb vágyad az életben?

Az, hogy Matyi – ahogy mondani szokta – egyszer tényleg feltalálja „Jázmin ellenszerét”. Amíg erre várunk, és egyszer Jázmin állapota is engedné, szeretnék olyan sérült gyerkőcök „anyukája” is lenni, akiknek nem adatott meg, hogy családban, szeretve éljenek. Akikről lemondtak a szülei, mert bármilyen betegsége van, így elvették tőlük a fejlődés esélyét! Mert én úgy gondolom a legjobb terápia egy ilyen gyermeknek, ha családja, édesanyja van, aki szereti és támogatja őt!

Mi lenne az első gondolatod, ha megnyerné a versenyt?

Hatalmas elismerés lenne az biztos!

Mit üzennél a többi anyukának, akik hasonló cipőben járnak?

Pozitívan! Mindig minden helyzetben, még ha nehéz is! Minden átmeneti, a rossz is, a jó is, elmúlik! Én hiszem, hogy ezek a gyermekek nem véletlenül születnek Nekünk, nem teherként, nem feladatként, hanem áldásként! Ők minket választottak, mert bíznak bennünk és a szeretetünkben!